类别：
溢价率色情电话
联系电话：
性取向：
异性
国家：
匈牙利
县：
害虫
城市：
布达佩斯
年龄：
34
类型：
丰满
胸围尺码：
小
身高：
165
头发长度：
中背 长度
头发颜色：
棕色
眼睛颜色：
蓝色
语言：
匈牙利
在繁忙的：
0-24
联系电话：
其他：
Nem arról volt szó, hogy nem szerettem volna a családtagok körében lenni. Egész jó viszonyom volt a szüleimmel, a bátyámmal, az összes nagynénimmel, nagybácsimmal, nagyszülőmmel és unokatestvéremmel. Csak így mindannyian egyszerre egy helyen kicsit terhelőek voltak, hogy finoman fogalmazzak. Anya oldalán a család meglehetősen kiterjedt volt. Évente egyszer családi összejövetelt szerveztünk és aki ráért eljött. Minden évben két szélsőség között ingadoztam: egyszerre akartam velük találkozni és valami kifogással kerülni a tömeget. Az érzéseim persze nem sokat nyomtak a latban. Anya kiváló érzékkel tudott bűntudatot kelteni bennem, ha a részvétel iránti vonakodás legkisebb jelét mutattam. Néha megfordult a fejemben hogy könnyebb lenne ha fiúnak születtem volna. A család kissé matriarchális volt és a lányoktól elvárták hogy részt vegyenek bizonyos beszélgetéseken és tevékenységekben. A bátyám bezzeg rendszerint szabadon mehetett ahová akart. Abban a furcsa életkorban voltam, amikor már nem voltam gyerek de még nem is voltam igazán elfogadott felnőtt. Vagyis egy csomó felnőttes beszélgetés várt rám, ahol nem sokat adnak majd a véleményemre.
Unatkozva ültem az egyik ilyen társalgás szobájában körülvéve nagynénikkel és persze anya is ott volt, amikor hála istennek a telefonom rezgéssel jelezte hogy üzenetem érkezett. Számos közepesen rosszalló pillantás kereszttüzében előhalásztam a telefonomat. Úgy voltam vele, hogy amíg közvetlenül nem kapok utasítást az eltételére, örömmel adom meg magam minden figyelemelterelésnek. Az üzenetet a bátyám, Simon küldte:
“Milyen a titkos gyűlés?”- olvastam.
“Fájdalmas. Szerencséd hogy ezekből kimaradsz.”-írtam vissza.
“Tudom.”
Az elítélő pillantások egyre nyilvánvalóbbak voltak és tudtam hogy csak másodpercek kérdése hogy udvariasan megkérjenek a telefon eltételére. Hirtelen megszáll az ihlet. Nem volt vesztenivalóm. Legrosszabb esetben Simon nem törődik velem.
“Pár perc múlva hívj fel és lekötelezel vele!” -írtam.
Eltettem a telefont és próbáltam bocsánatkérően nézni. Ha Simon nem segít, akkor maradhatok itt és legfeljebb az Armageddon bekövetkeztéért imádkozhatok. Már kezdtem feladni a reményt, amikor megszólalt a telefonom. Persze tudtam hogy ki az, de azért látványosan megnéztem a hívót.
-Marcia kedvesem, nem tudnád pár percre letenni a telefont? -kérdezte anya.
A “pár percre” kifejezéstől majdnem felnevettem.
-Bocsánat! Jill az, a barátnőm. Most szakított a barátjával és meglehetősen zaklatott. Írtam neki hogy később majd beszélünk, de a úgy tűnik….
Anya arckifejezése gyanakvást fejezett ki a sztori hitelességét illetően. Én aggódó arcot vágtam a következő pár csengésnél, anya pedig végül intett hogy menjek. Én kilőttem a szobából, de azért még hallótávolságon belül beszélni kezdtem:
-Helló Jill!
-Helló kis hazug! -felelte Simon.
-Annyira sajnállak! -mondtam.
-Hátul vagyok ha van kedved csatlakozni hozzám Pinokkió!
-Rögtön ott vagyok. -feleltem halkan, kikerülve a nagynénik halláskörzetéből.
A hátsó terasz egyik oldalán apa és néhány nagybácsi ült, a kertben pedig unokaöccsök rohangáltak. A bátyám terasz lépcsőjén ült és egy dobozból sört ivott. Megkönnyebbült sóhajjal csatlakoztam hozzá. Lehet hogy kapok a gyűlésről való ellógásom miatt, de annak is jó esélye volt, hogy távozásom gyorsan feledésbe merül valamelyik kisebb kaliberű családi dráma kibeszélése miatt.
-Köszönöm hogy segítettél!
-Nincs mit! Főleg hogy ezzel leköteleztelek.
-Még így is megérte. -mondtam, majd megböktem a karját és a kertben játszó fiatalságra mutatva folytattam:
-Néha azt kívánom bárcsak még mindig ilyen fiatal lennék!
-Tudom mire gondolsz. A dolgok akkoriban egyszerűbbek voltak, még ha akkor nem is éreztük ezt át.
-És több vidámság is volt. Semmi felelősség a nyakunkon…. Amúgy nem értem hogy anyáék miért nem vettek ki pár szállodai szobát. Az esti zsúfoltság őrjítő lesz.
-Te hol alszol?
-Még nem tudom. Nincs eldöntve. Valószínűleg két-három fiatalabb unokahúggal osztozok majd egy szobán. És te? Gondolom nem lépsz olajra egy alkalmas pillanatban és nem viszel magaddal.
-Attól tartok nem. Viszont előre gondolkodtam és hoztam magammal egy sátrat. Csak fel kell állítanom valahol az udvarban és máris lehet egy kis magánéletem.
-Véletlenül nem kétszemélyes az a sátor?
-De az. Miért?
Előrenyomtam az alsó ajkamat és a legszánalomraméltóbb kiskutyapillantással ránézve, kis nyüszítést is beleadva megkérdeztem:
-Neeehhhemm akarsz velem osztozni? Léééééci nagy tesóóóóm!
-Ezt hagyd abba, mert röhejesen nézel ki. Ráadásul azért pitizel, hogy egy szűk sátron osztozhass és a kényelmetlen földön feküdhess?
-Még mindig jobb mint egy szobát a kölykökkel megosztani. Volt már részem ebben az élményben és nincs kedvem újra átélni.
-Ugyan már! Kiváló alkalom hogy beszélgess velük. Nem látod túl gyakran az unokahúgaidat és neked is jó ha velük vagy. -mondta Simon meglepően jól utánozva anya hangját.
Oldalba vágtam és azt feleltem:
-Kösz, de nem kell két anya. Egy is eleget tud zsörtölődni velem. De most komolyan! Társulhatok hozzád?
-Hát…ha felállítod a sátrat…
-Én? Egyedül? Tudod hogy katasztrófa lenne. Segítek, de legalább irányítanod kell.
Úgy tett mintha elgondolkodna a javaslatomon, de nem aggódtam. Tudtam hogy bele fog menni és csak játszik velem. Ha nemet akart volna mondani, már megtette volna.
-Szóval itt vagy! Most már vissza tudsz jönni? Úgy látom végeztél a barátnőd vigasztalásával. -mondta anya a hátunk mögött.
Olyan volt mintha a beszélgetésünk megidézte volna.
-Most nem érek rá! Simon-nal éppen fel akartuk állítani a sátrat estére. Tudod… hogy mindenki kényelmesebben elférhessen…
Türelmesen vártam anya válaszára miközben arcomról sugárzott az ártatlanság és puszta jóindulat.
-Hát jó! Intézzétek el a sátrat, de a vacsoránál számítok a segítségedre! -mondta végül anya sóhajtva.
-Rendben!
Anya sarkon fordult és visszament a házba.
-Szerencséd volt. A fülednél fogva akart visszavinni. -mondta Simon vigyorogva.
-Gondolod hogy én nem tudom?
-Na mindegy… jobb ha munkához látunk mielőtt visszajön ellenőrzésre. Hozom a sátrat, te pedig keress valami sima területet az udvaron!
*****
A lelkesen “segédkező” ifjabb rokonok miatt a sátor felállítása hosszabb időt vett igénybe, mint kellett volna. Néhány fiú felkapta a karókat és lelkesen kardozni kezdett velük. Végül azonban csak elkészültünk. Simon-nal a sátor mögé bújtunk egy kicsit, amikor végeztünk. Ezzel anya haragját kockáztattam, de nem érdekelt túlságosan. Kellemes nap volt és a napon a fűben heverni sokkal vonzóbb tevékenység volt, mint bent a házban az étellel ügyködni. Néha ugyan átesett rajtunk egy-két futkározó ifjonc, de még így is erre billent a mérleg nyelve. A vacsora alatt csak azért úsztam meg a fejmosást, mert anya túl elfoglalt volt. Az evés után leültem filmet nézni néhány gyerekkel és ez már jó pont volt, hiszen csendben tartottam őket. Végül eljött a lefekvés ideje. Egy hálózsákot és egy párnát kölcsönvettem a házból és a sátorba vittem. Simon hozta magával a sajátját és már el is rendezte. Amíg az én oldalamon rendezkedtem, ő alsónadrágra vetkőzött. Én hamarosan követtem és csak egy pólót és egy bugyit hagytam magamon. Tudtam hogy néz, miközben kikapcsoltam a melltartómat és kihúztam a pólóm alól.
-Aludtál már csak melltartóban? -érdeklődött ahogy elhelyezkedett a hálózsákjában.
-Miért aludtam volna?
-Nem tudom… Talán úgy nem lenne olyan meleged.
-Ha ez aggasztana, akkor egyszerűen meztelenül aludnék. Feltéve persze hogy egyedül vagyok az ágyban.
-Téééényleg? -kérdezte a bátyám úgy téve, mintha hirtelen jobban érdekelné a beszélgetésünk.
-Pofa be! Ne tégy úgy, mintha meglepődtél volna!
-Csak idétlenkedtem!
Én is bebújtam a hálózsákomba és magamra húztam a felső felét. Nem telt sok időbe rájönnöm, hogy hibáztam.
-Ó, a fenébe… Ez téli zsák? -morogtam.
Újra kinyitottam a hálózsákot és a felső részét lehajtottam magamról. Percek alatt megsültem volna, ha teljesen betakartam volna magam. Simon csak nevetett.
-Hogy nem tűnt fel amikor idehoztad? Vagy amikor kitekerted? Vagy….
-Hallgass! Ez nem olyan vicces.
-Szerintem viszont az.
Egy idő után viszont Simon is kinyitotta a saját hálózsákját és visszahajtotta a felső részét.
-Csak nincs meleged? -kérdeztem gúnyosan.
-De igen. Azt hittem hűvösebb lesz az éjszaka, hiszen nem is volt olyan nagy forróság nappal.
Leereszkedően megveregettem a fejét. Ő megragadta a csuklómat és visszatolta a kezemet az én térfelemre. Én a hecc kedvéért újra megütögettem, ő megint visszatolta a kezem, de ezúttal nem engedte el azonnal.
-Kezdem megbánni hogy beengedtelek.-mondta.
-Miért?
-Mert valakit nem nevelt meg rendesen az anyukája.
-Megmondom neki, hogy ezt mondtad.
-Csak rajta! Már amúgy is rosszul áll nála a szénád.
Nyelvet nyújtottam Simon-ra, ő pedig viszonozta a gesztust. Én elnevettem magam és azt mondtam:
-Te panaszkodsz neveltetésem miatt, amikor te sem vagy különb.
-Ez nem olyan vicces.
-Szerintem viszont az.
A bátyám megrázta a fejét, de mosolygott. Elengedte a csuklómat és az ujjait finoman fel-le kezdte mozgatni az alsó karomon. Tudtam hogy azonnal újra megragadna, ha valamivel próbálkoznék.
-Fura vagy! -mondta.
-Igen? Te is. -feleltem.
-Tudom. -mondta.
A keze feljebb csúszott a karomon a pólóm ujjáig, ott megállt egy pillanatra, majd visszament.
-Még mindig ott a sebhely a válladon? -kérdezte.
-Persze. Évek óta ott van. Nem tűnik el hirtelen.
Simon feljebb tolta a pólóm ujját, amíg el nem érte a sebhelyemet. Tizenéves korom elején szereztem. Azóta egy kicsit halványult, de még mindig eléggé észrevehető volt.
-Néha szinte szeretném hogy nekem is legyen egy tiedhez hasonló sebhelyem. -közölte.
-Miért?
-Nem túl feltűnő és jelzi hogy nem vagy puhány.
-És még te nevezel engem furának! Egyébként egy sebhelynek semmi köze ahhoz hogy valaki puhány vagy sem. Többnyire inkább a rossz ítélőképesség jele.
-Ha te mondod…
Megcirógatta a sebhelyemet. Noha továbbra is furának tartottam, tetszett a figyelme. Talán tényleg én voltam a fura. Egy egész háznyi rokon volt a közelemben, akikkel kapcsolatba léphettem volna, én mégis kerültem őket. A bátyám valahogy kivétel volt. Nem tudom megmondani hogy miért, de valahogy más volt Simon-nal lenni. Lehet hogy egyszerűen a mennyiségről volt szó. A család nőtagjai hajlamosak voltak csoportokba tömörülni, amíg én jobban szerettem ha egyszerre egy-két embernél nincs több a közelemben.
-Emlékszel arra amikor késő este fennmaradtunk együtt TV-t nézni? -kérdeztem lágyan.
-Persze. Annyira lehalkítottuk, hogy alig hallottuk, nehogy anya észrevegyen bennünket és ágyba zavarjon.
-Néha pedig elaludtunk a kanapén.
-Ez csak te voltál. Amennyire én emlékszem mindig én voltam, akinek összenyálazódott a válla, mert nem tudtad nyitva tartani a szemed.
-Nem nyáladzok!
-Talán nem mindig, de volt szerencsém átélni amikor igen.
Az oldalamra fordultam Simon-nak hátat fordítva, majd közelebb húzódtam hozzá. Hátranyúltam, kitapogattam a kezét és a derekamra húztam.
-Nincs ehhez túl meleg? -kérdezte.
-Akármikor visszamehetsz a térfeledre.
-Az én térfelemen vagyok. Te jöttél át a határon.
A szavai ellenére Simon nem mutatott ellenállást. Nem mozdult és engem sem tolt el. A karját nem mozdítva tartotta a hajszálnyi távolságot a testeink között. Azt hiszem ha közvetlenül egymáshoz értünk volna, még az sem lett volna olyan meleg mint a hálózsákom. Éreztem hogy a pólóm alja kicsit megemelkedik és a bátyám keze a hasamra csúszik. Az érintése bizarr módon megnyugtató volt. Biztonságban éreztem magam tőle. Eszembe jutott amikor annak idején a vállának támasztott fejjel tényleg elaludtam mellette a kanapén. A fizika kapcsolat néha hatékonyabban hozza elő az emlékeket, mint a puszta szavak.
-Hiányollak amikor nem vagy itthon. -suttogtam.
Néma csend következett. Arra gondoltam hogy nem hallott meg. Igazából örültem is ennek, mert nem tudom miért mondtam amit mondtam. De Simon megszólalt:
-Te is hiányzol nekem. Valahogy különleges vagy az életemben.
-Ez most jó vagy rossz?
-Egy kicsit mindkettő. Inkább azért jó.
-Nagyon megnyugtató!
Simon megbökött az egyik ujjával amitől felsikkantottam és védekező pózban összegömbölyödtem.
-Csak kedves akartam lenni. -mondta.
Újra átkarolt és erővel magához húzott. A hátam a mellkasának nyomódott ahogy szorosan ölelt. Én továbbra is ö
喜欢：
法国自然结束在嘴里
在结束对法国的纯天然的身体
法国自然端面
法国互助
巴茨（视大小而定）
振动器游戏
亲吻（基于同情）
一起游泳
手动和解
知音性
深喉
公共慰
前列腺按摩
接收丝袜
足情色
公共色情电影
舞蹈（脱衣舞）
摇动相机
摄影
夺走了她的贞操
女同志秀
角色扮演游戏
按摩
色情按摩
轻度母夜叉
S / M
Bizar
强制法国
奇闻趣事
物神
绑扎 - 束缚
拍击
踏
加基性交
小便
硅胶
不止一个人可以
同时增加
